Két hete egy jeles eseménynek voltam magam is meghívottja. Nyulasi Gábriel István az Ihatóbb Magyarországért atyja kezdeményezésére lehetősége nyílt 3 tolnai borásznak bemutatkozásra a Vinorium Borházban.

A nagyérdemű számára talán kevésbé ismert Tolnai borvidék három jeles képviselője, (Fabro Pincészet, Molnár Pince, Sarok Pince) kapott lehetőséget, hogy borai révén népszerűsítse a korábban a Szekszárdi borvidékhez tartozó, majd attól szétválló, önálló életre pályázó térséget.

Számomra a három pincészetből kettő borai ismerősek voltak, de ettől még kíváncsian vártam, hogy mit választottak erre az alkalomra és természetesen a harmadik pince is érdekelt. A borászatok minőség iránti elkötelezettsége ismerősen csengett, nagy nevű „favorit” borászok igényessége köszönt vissza az ő munkájukban is.

Na, de lássuk, hogy honnan is érkeztek ők hárman Budapestre! A Tolnai borvidék településeinek nagy része Tolna megyében, kisebb része pedig Baranya megyében (Hidas) és Fejér megyében (Igar), a Dunántúl délkeleti részén a Tolna- Baranyai- dombság, a Külső-Somogy és a Mezőföld agroökológiai körzeteiben található. Borvidéki rangra 1998-ban emelkedett. Ma településeinek száma 54 (Aba, Aparhant, Bátaapáti, Bikács, Bonyhád, Bonyhádvarasd, Bölcske, Dunaföldvár, Dunaszentgyörgy, Duzs, Fácánkert, Felsőnyék, Grábóc, Gyönk, Györe, Györköny, Hidas, Hőgyész, Igar, Iregszemcse, Izmény, Kisdorog, Kismányok, Kisszékely, Kisvejke, Kölesd, Lengyel, Lajoskomárom, Madocsa, Magyarkeszi, Mezőkomárom, Mórágy, Mőcsény, Mucsfa, Mucsi, Nagydorog, Nagyszékely, Nagymányok, Nagyszokoly, Ozora, Paks, Pincehely, Regöly, Sárszentlőrinc, Seregélyes, Simontornya, Szabadhidvég, Tamási, Tengelic, Tevel, Tolna, Tolnanémedi, Váralja, Závod). Jelenlegi területe meghaladja a 3000 hektárt.

Ökológiáját tekintve a meleg-mérsékelten nedves éghajlati típusba tartozik. Az évi középhőmérséklet itt 10,1-10,5 fok. A magasabb hőmérsékleti értékek a termőtáj déli és keleti területeit jellemzik. Az évi napfénytartam 2050-2060 óra. Az évi csapadékmennyiség 600-700 mm. Az uralkodó szélirány az északnyugati, de gyakoriak az északi, a déli és a délnyugati szelek is.

A Mezőföld egységes felszínű, völgyekkel enyhén tagolt, mély talajvizű, vastag lösztakaróval, helyenként futóhomokkal (lepelhomokkal) fedett hordalékkúp-síkság. Átlagos tengerszint feletti magassága meghaladja a 150-160 métert. A táj nagyobb kiemelkedései a Paks feletti Forrás-hegy (186 m) és a Györkönynél magasodó Sík-hegy (214 m). A Tolnai-dombvidékhez tartozó Völgység domborzatának legsajátosabb vonása – amint erre népi elnevezése is utal – a „völgyes tájjelleg”. A kistáj hullámos felszínű löszös dombság. A Tolnai-Hegyhát a Tolnai-dombvidék legsajátosabb morfológiai arculatú vidéke. Területe „szurdikok”, „horhosok”, löszmélyutak, löszszakadékok és eróziós szakadékvölgyek százai és ezrei által sűrűn felszabdalt, magasra kiemelt, részben még erdővel borított keskenyebb-szélesebb hegyhátakból és keskeny vízválasztó gerincekből áll. A Külső-Somogy völgyekkel tagolt, alacsony (átlagosan 150-170 m) dombhátak rendszere. Csak két foltszerű kiemelkedés Ozora és Magyarkeszi környékén haladja meg kissé a 200 méter tengerszint feletti magasságot. A terület legmagasabb pontja a Pári-hegy (253 m).

A tolnai szőlők többnyire enyhe lejtésű, kedvező, délies kitettségű, védett domboldalakon, lankákon létesültek. A borvidék változatos függőleges és vízszintes tagoltsága következtében mezo- és mikroklímában meglehetősen gazdag. A borvidék lejtős területein nagy az erózió veszélye. A talajtakaró sokhelyütt már teljesen lepusztult és a lösz közvetlenül a felszínre került.

Ennek a fiatal borvidéknek a története más pannóniai borvidékünkhöz hasonlóan a római korig nyúlik vissza, sajnos a törökök pusztítása miatt jelentős népességpusztulás következett be, így sok szőlő is gondozatlanul maradt ekkor. A Rákóczi-szabadságharc alatt pedig újabb területek pusztultak el.

Ezt követően azonban sok külföldi, főleg német telepes érkezett Tolna megye területére, Hessenből, Elzászból. A földesurak kedvezményeket adtak számukra, ha szőlőt telepítettek.  A tolnai régió szőlészetének fejlődését mutatja, hogy 1856-ban Tolna megyében alakult meg az ország első borkereskedő részvénytársasága. Az I. és II. világháború alatt tovább csökkent a termelés. Az 1960-as évektől létrejövő nagyüzemek a válságos helyzetből való kilábalást hozták el, bár ezidő alatt megszűnt az önálló borforgalmazás. A rendszerváltást követően újra fellendült a szőlőtelepítés a borvidéken. Az önállóságukért küzdő tolnai települések 1998-ban pedig önálló borvidéki rangra emelkedtek.

A Tolnai borvidék jelenlegi szőlőültetvényeinek korösszetétele viszonylag kedvező. Az árutermelő szőlők zöme szélessoros magasművelésű ültetvény. A magasművelések közül leginkább három tőkeforma terjedt el: az egyesfüggönyművelés, a Moser-féle magaskordonművelés és az ernyőművelés.

A borvidéket ökológiai adottságai fehérbor és vörösbor termelésére egyaránt alkalmassá teszik. A fajtaválaszték rendkívül gazdag. A tolnai gazdák az összes szőlőterület mintegy 60%-án fehérborszőlő-fajtákat, 40%-án pedig vörösborszőlő-fajtákat termesztenek. Az előbbiek közül a Chardonnay, az utóbbiak közt a Kékfrankos a legelterjedtebb. Rajtuk kívül említésre méltó, jelentősebb szerepet játszó fajták még a Zweigelt, a Merlot, a Cabernet sauvignon, a Portugieser (Kékoportó), a Cabernet franc és Pinot noir, illetve a Zöld veltelini, az Olasz rizling, a Rizlingszilváni, a Rajnai rizling, a Királyleányka, a Szürkebarát, az Irsai Olivér, a Pinot blanc, a Cserszegi fűszeres, a Zalagyöngye, a Zenit és az Ottonel muskotály. Az újabb telepítésekben előtérbe kerültek az ún. „világfajták”, a Cabernet sauvignon, a Merlot, a Pinot noir és a Sauvignon blanc.

A borkóstolón résztvevő borászatok három nagy szőlészeti hagyományokkal bíró településről érkeztek. A Fabro Pincészet Paksról, a Molnár Pince Bölcskéről, a Sarok Pince pedig Györkönyből. Mindhárom borászatnak a települések híres pincesorain van pincéjük, méghozzá nem is akármilyen, Igazi oromfalas pincék ezek, gyönyörűen kialakított pinceágakkal.

A Fabro Pincészet érkezett a legszélesebb borválasztékkal. A paksi Sárgödör téren található pincészet filozófiája: „Mi a Fabro pince alapítóiként valljuk, hogy emberi életünk célja, a kiteljesedés. Számunkra a pince és a présház ennek jele, melyben testet ölt a közös akarat, a robosztus férfierő és a kifinomult női lélek harmóniája. Nekünk a pince érték, melynek mély szíve megőrzi és kiérleli a legmagasabb minőségű munka gyümölcsét, és kötelességként diktálja a vendég szeretetét. De a pince és a présház egyben fórum is, ahol vendégeink szívükbe zárhatják egymást, borainkat, és étkeinket is.”

A pincészet 2009 óta gazdálkodik. Jelenlegi szőlőterületük 3,5 hektár, de a környékről még ehhez vásárolnak is szőlőt. Boraik széles választéka is bizonyítja, hogy sokféle szőlőfajtával dolgoznak. Így például készítenek fehérborokat Chardonnay, Zenit, Cserszegi fűszeres, vörösborokat Kékfrankos, Zweigelt, Cabernet sauvginon, rosé és siller borokat pedig szintén Kékfrankos fajtákból.

Az egy hektáron termelő Molnár Pince három borával mutatkozott be az est folyamán. Ők alapvetően két szőlőfajtát termesztenek Sauvignon blanc-t és Cabernet sauvignont. Rövid távú terveik között szerepel újabb egy hektár szőlő eltelepítése.

Végül Sarok Róbert boraival ismerkedtünk meg. A Sarok Pince 1999 óta tevékenykedik Györkönyben. Róbert ma már mintegy 4 hektárnyi szőlőterülettel büszkélkedhet e sváb pincefalu (vagy ahogy a helyiek nevezik „Pincehegy”) határában. A paletta ennél a pincénél is igen széles: Kékfrankos, Cabernet sauvginon, Rubintos, Zweigelt, Néró fajták adják a vörösgerincet és mellettük még néhány fehérborszőlő is labdába rúg, így például a Chardonnay és a Szürkebarát. A rendezvény keretében e pincétől is három bort állt módunkban megkóstolni: egy sillert, egy Cabernet sauvignont és egy házasítást.

Az est folyamán kóstolt borokról részletes információk olvashatók itt.

Öröm volt számomra látni, hogy a három pince tulajdonosai együttműködve, jókedvűen, bizakodva álltak egymás mellett, és nem vetélytársakként tekintettek egymásra, hanem partnerként, akikkel jó érzés együtt képviselni a borvidéket.

Sikereket és elismerést kívánok munkájukhoz!

Forrás: Lőrincz A., Ulcz A., Bodor P., (2009): Borvidékeink. Kézirat

Ulcz Adél