• A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

Kadarka

A Kadarka szőlőfajtát hungarikumnak tekintjük, mivel hazánk szőlőtermesztésében sokáig meghatározó fajta volt. Eredetileg azonban korántsem a Kárpát-medencében alakult ki. Származását tekintve pontuszi, azaz a Balkán-félsziget szülöttje.

Nevét az Albániában található Skhodari-tóról eredeztetik. Ezen kívül azonban illetik még sok más megnevezéssel is pl. Fekete budai, Kadar, Törökszőlő, Gamza, Negru moale, esetleg olyan fantázianévvel, mint a találó „Pannon Pinot”. Ezek mindegyike jórészt a történelmi termesztési hagyományaira, illetve arra utalnak, hogy jelenleg is hol termesztik. Albániában, Bulgáriában, Romániában még ma is nagyobb területen fordul elő.

Hazánkba -vélhetően a várnai csata (1444) után- a törökök elől menekülő szerbek, rácok, vlachok hozták be. Rövid idő alatt elterjedt több borvidékünkön is, így az Alföldön, az Egri, a Szekszárdi, a Villányi és a Buda környéki területeken. A filoxéravészig a területek több mint 60 %-án ezt a fajtát termesztettük. Meglepő, hogy 1960-ban még kb. 47000 hektár termőfelülettel bírt, ma pedig alig éri el az 1000 hektárt területe.

A nagyüzemi szőlőtermesztés áldozataként visszaszorult a termesztésünkből. Erre részben a miatt került sor, mert termésbiztonsága nem éppen a legjobb (bőtermő, de a túlterhelésre nagyon érzékeny), másrészt merev hajtásrendszere nem teszi alkalmassá magas (csüngő hajtást igénylő) művelésre, ami a szélessoros szőlőművelés elterjedésekor hátrányosnak bizonyult.

Az erős növekedésű, mereven felálló hajtásai révén leginkább fej- és bakművelésre alkalmas, akár gyalog (támasz nélküli) műveléssel is jól termeszthető.

További morfológiai bélyegei:
-nagy, fényes, sötétzöld, vastag levele, amelynek fonáka erősen gyapjasan szőrös,
-rendellenes, hím, női virágok, átmeneti formák jellemzik (kevésbé biztos termékenyülés),
-középnagy tömött, hengeres fürt,
-középnagy, gömbölyű, kékes, árnyékban zöldeskék, vékony héjú, de finom ízű bogyók.

A Kadarka késői érésű, hosszú tenyészidejű, ezáltal fényigényes fajta. Érdemes ennek megfelelően telepíteni. Hosszú, szerteágazó gyökérzetű, így homoktalajon is jól megél, a szárazságot jól tűri, amiben gyapjas levélzete is szerepet játszik. Érzékeny viszont a lisztharmatra, a rothadásra, a fagyra és a terhelésre. Emiatt inkább rövidmetszést kell alkalmazni a termesztésekor. A zöldmunkája mérsékelt, bár, ha lelevelezzük a fürtzónát, azt jobb színeződéssel és kisebb mértékű rothadással hálálja meg.

Milyen bor készíthető belőle? Gyors feldolgozással fehér, hosszabb idejű, 8-12 órás héjon áztatással rosé, néhány nap alatt siller, pár hét alatt pedig vörösbor. Ha viszont az évjárat lehetővé teszi, akkor bogyói akár be is töppedhetnek, vagy aszúsodhatnak, ilyenkor természetes csemegebor, „aszú” készül a pincékben.

Ha vörösbort erjesztünk mustjából, akkor általában rubinvörös, fűszeres illatú, ízű bort ad, amiben szép élénk savak, kevésbé domináns csersavak, könnyed elegancia és finom gyümölcsök (meggy, cseresznye, szamóca, málna), esetleg melegebb évjáratban likőrösség érződnek.

A Kadarkának két alapfajtája: Kék kadarka, Szürke kadarka; több klónja (államilag elismertek): P9 (Fűszeres), Kt.4 (Nemes), Kt. 3, Mészi kadarka, Virághegyi kadarka; számos alfajtája, pl.: Csillagvirágú, Teltvirágú, Lúdtalpú, Fügelevelű van.

Az Olasz rizling mellett ez az egyik legjobban kutatott fajtánk. A klónszelekciós és a keresztezéses nemesítés célja a kicsi, laza fürt (azért, hogy minél kevésbé rothadjon), több színanyag, a magasabb cukortartalom.

Ennek elérése érdekében országosan is több helyen foglalkoznak már a termelők és kutatók a Kadarkával, pl. Pécsen, Kecskeméten, Szekszárdon, Villányban. 2007-ben létrejött egy nemzetközi együttműködés is, Kadarka Munkacsoport néven. Ennek tagjai az Alföldi, a Szekszárdi, a Villányi, a Ménesi és a Szabadka-Horgosi borvidékek. A fajta „hungarikum mivoltját” hivatott hangsúlyozni az immár évről évre megrendezésre kerülő Kadarka Nemzetközi Borverseny is.

Sőt, ma már a keresztezéses nemesítés eredményeiként a Kadarkának szép számú „utódja” jött létre, hogy csak néhányat említsünk: Bíbor kadarka, Kármin, Rubintos, Turán, Szirén. Ez utóbbi például egy fehér szőlőfajta, amelyben a másik szülő az Ottonel muskotály volt.

Hungarikum vagy sem, az biztos, hogy rendkívül értékes, változatos fajtánk a Kadarka. Könnyedsége, kevés színanyaga ellenére ott van a helye a hazai fajtakínálat élmezőnyében, hiszen fűszeressége, elevensége és sokoldalú hasznosíthatósága révén sokak kedvence volt és az mai is e szőlő. Mivel termesztése egyáltalán nem egyszerű, így jó, hogy az új nemesítési irányok új utakat törnek e fajtának, de reméljük, hogy az alapfajta(klónok) borait is sokáig tudjuk kóstolgatni.

Források:
BÉNYEi F.-LŐRINCZ A. (2005): Borszőlő-fajták, csemegeszőlő-fajták és alanyok.
Mezőgazda Kiadó, Budapest
HAJDU E. (2003): Magyar szőlőfajták. Mezőgazda Kiadó, Budapest

Pincefalvak.hu

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

 

Szavazások

Milyen gyakran jár pincefalvakban?
 


Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés