A kordonművelés során függőleges törzsön vízszintes elágazás(oka)t, azaz kart alakítunk ki.
A kordonművelésnek sokféle változata ismeretes. A kordonok formáját megkülönbözteti például törzsmagasságuk: alacsony (30-60 cm), középmagas (60-90 cm), magas (90 cm feletti), törzsük, karjuk száma, a rajtuk végzett metszésmód.
A Royat-kordon művelés Franciaországban (a royat-i mezőgazdasági iskolában) fejlesztették ki. Külföldön és hazánkban -leginkább Tokaj-Hegyalján- is elterjedt.
A Royat-kordon esetében a törzsmagasság kb. 40 cm (alacsony kordon), amin egy kart hagyunk meg. A karon 3-5 db termőalapot hozunk létre, amelyeken rövidcsapos (2 rügyes) metszést folytatunk. A Tokaji borvidék szőlőfajtáinak termékenysége azt teszi lehetővé, hogy a tőkéken egyrügyes, vagy még drasztikusabb ún. sárrügyre (a legfejlettebb alapi rügy) metszést folytassanak a terméskorlátozás jegyében.
A kifejlődött hajtásokat a kartartó huzal fölött elhelyezett páros huzalok közé rendezzük, szellős lombfalat kialakítva. E művelésmód sor- és tőtávolsága: 1,5-2 m x 1 m körül alakul.
A kordon művelésű tőkék kialakítása az első évben a szaporító anyagon meghagyott rügyek visszavágásával kezdődik (ekkor egy-két rügyet hagyunk meg).
A második évben a meghagyott vesszőkből kiválasztunk egy jól fejlettet és azt 2 rügyre vágjuk vissza, a többit tőből eltávolítjuk. A fakadást követően létrejött hajtásokat akár már ez évben lehajthatjuk a kialakítandó törzsmagasságnál. A hónaljhajtásokat pedig eltávolítjuk.
A harmadik év tavaszán e lehajtott vesszők közül kiválasztjuk azt az egy szálvesszőt, amelyet meghagyunk, ha megfelelő állapotú. A másikat lehetőleg vágjuk le (vagy esetleg hagyjunk egy biztosító csapot). Léteznek kétkarú, kéttörzsű megoldások is, de ezek nem a legoptimálisabb megoldások, mert általában hosszútávon azt eredményezik, hogy az egyik kar, vagy törzs megerősödik a másik rovására. Ha nem elég fejlett a vessző, akkor inkább érdemes visszavágni újra két rügyre, hogy a következő évben már megfelelő vesszőn tudjuk a tőkét kialakítani. A lekötözést rugalmas kötöző anyaggal kell elvégezni.
Régen bevett gyakorlat volt a karnak meghagyott vessző 2-3-szori áttekerése a kartartó huzalon, de ezzel fennáll annak a veszélye, hogy az idős kar ránő a huzalra, ami pedig akadályozhatja a karban a tápanyag-forgalom útját. Így ezt a megoldást inkább ne alkalmazzuk! Ebben az évben a karon kialakuló hajtásokat és fürtöket érdemes még megritkítani.
A negyedik évben már kialakíthatók a termőalapok, amelyeken a metszést végezzük. Ennek módja, hogy a karon fejlődött vesszőket 2 rügyre vágjuk vissza. A következő évtől pedig rendszerint ezeken folytatjuk a metszést. A meghagyott termőalapok egymástól lehetőleg kb. 20-30 centiméterre helyezkedjenek el, számuk pedig ehhez mérten a karhosszúságtól függ. A mennyiségi szemlélet jegyében még ma is sokszor elkövetik a gazdák azt a hibát, hogy egy rövidebb karon is ugyanannyi termőalapot hagynak, mint a hosszabbakon, besűrűsítve ezzel a lombfalat és terhelve, az egyébként sem túl jó kondícióban lévő tőkéket.
A Royat-kordon művelés a kis egyedi tőketerhelés, a szellős lombfal kialakíthatósága miatt a minőségi termelés egyik formája lehet.
Források
KOZMA P. (1993): A szőlő és termesztése II. Akadémiai Kiadó, Budapest
LŐRINCZ A-ULCZ A.-BODOR P. (2009): Borvidékeink. Kézirat
Pincefalvak.hu
