Minden szakmának megvan a maga nyelvezete. A szőlészet-borászat több évszázados hagyományai miatt nyelvünk rendkívül változatosan tud megnevezni egy-egy dolgot e témában. Léteznek olyan kifejezések, szakszavak, amelyek hallatán valami egészen másra asszociálunk, vagy vannak olyanok is, amiket ma már igen kevesen ismernek, esetleg csak egy szűkebb réteg, egy-egy tájegység használ.

Keressük azon kifejezéseket, amelyek a régmúltban elterjedt szőlészeti-borászati meghatározásnak számítottak, de ma már a szókincsünkből kivesztek, illetve azokat a ma is használatos szakszavakat, amelyek nem teljesen egyértelmű, hogy mire is utalnak.

Íme néhány az eddigi gyűjtésünk eredményeként:

Aggatás: fejművelésű tőkéknél az első, laza kötözés.

Alany: a filoxérának ellenálló, keresztezett szőlőfajta pl. T5C, amelyre oltjuk a nemes szőlő fajtákat (pl. Kadarka, Chardonnay).

Babasodás: rügyfakadás.

Bodnár: avagy pintér az, aki puhafából készít eszközöket, pl. dézsát.

Borkötő: avagy kádár, hordókötő az, aki keményfából készít hordókat. A „kötő” szó arra utal, hogy régen még mogyoróvesszővel kötötték össze a hordókat.

Bujtás: avagy homlítás, egy vegetatív (mag nélküli) szaporítási mód, amelynek során az anyatőkék vesszőjét a talajba bújtatva meggyökereztetjük, majd leválasztva új egyedeket hozunk létre.

Csap: metszéskor meghagyott rövid metszési elem (1-2, vagy 3-5 rügyes változatai léteznek).

Csicskorásodik: ezt akkor mondjuk a szőlőtőkére, amikor a szőlő hajtásai a normálisnál rövidebbek és vékonyabbak, illetve az Alföldön az alany előtörő hajtásaira is használt fogalom a csicskurásodás.

Csonkázás: vagy népiesen tetejezés, amikor a növekedésben lévő hajtásokat visszavágjuk.

Darazsalás: rügyfakadás.

Direkttermő: az a szőlőfajta, amely saját gyökéren is telepíthető, mert a filoxérának ellenálló gyökérzete van pl. Izabella.

Döntés: vegetatív (mag nélküli) szőlőszaporítási mód, amelynek során alacsony (fej-, bakművelésű) szőlőtőkéket a mellettük ásott gödörbe döntünk, a szőlővesszőket a gödör fölé vezetjük és belőlük új egyedeket nevelünk.

Fedés: az alacsony művelésű szőlőtőkék tél beállta előtti földdel fedése, fagyvédelmi célzattal, különösen az Alföldön alkalmazott módszer.

Fésülés: hajtásfésülés, amikor az egyesfüggöny művelésnél szellős lombot igyekszünk kialakítani, azáltal, hogy a hajtásokat széthúzzuk, leválasztjuk egymásról.

Filoxéra: a XIX. században, Európában pusztító apró rovar, a szőlőgyökértetű, amely ellen a legjobb védekezési mód az oltványok (ellenálló alany és érzékeny nemes szőlők egymásra oltása) használata.

Gyalogművelés: támasz nélküli szőlőtermesztés, hazánkban általában a fejművelésre jellemző megoldás.

Gyöngyszőrök: nedves, párás időben látható apró csomók a hajtásokon.

Gyűrűzés: olyan fitotechnikai (zöldmunka) művelet, amelynek során például a szőlő hajtásain egy körkörös bevágást végzünk a háncsszövetben, megakadályozva az asszimiláták (fotoszintetikus termékek) visszaáramlását az idős fásrészekbe, elérve azt, hogy a termésbe koncentrálódjanak e hasznos vegyületek.

Harmatgyökér: avagy sátorgyökér, a szaporításkor használt szárrész felsőhelyzetű szárcsomóiból (nódusz) kialakuló gyökerek. Ha a talajfelszín felett jönnek létre, akkor léggyökereknek nevezzük őket, az ilyen gyökereket érdemes eltávolítani, mert félő, hogy a nemes rész „lelép” az alanyról, azaz legyökeresedik, s ezt a filoxéra károsíthatja.

Homlítás: vagy bujtás, egy vegetatív (mag nélküli) szaporítási mód, amelynek során az anyatőkék vesszőjét a talajba bújtatva meggyökereztetjük, majd leválasztva új egyedeket hozunk létre.

Hordókötő: avagy kádár, avagy borkötő az, aki keményfából készít hordókat. A „kötő” szó arra utal, hogy régen még mogyoróvesszővel kötötték össze a hordókat.

Hónaljazás: helyesen a hónaljhajtások kezelése (vagy tőből eltávolítjuk őket, vagy 4-5 levélre visszavágjuk).

Ívelés: a szálvesszők meghajlítása ropogtatással a metszés után bizonyos művelési módoknál pl. ernyőművelésnél.

Kacs: a virágzattal homológ (vagy kacs, vagy fürt képződik), a levéllel átellenesen elhelyezkedő, kapaszkodásra módosult szerv.

Kacsozás: tévesen a hónaljhajtások kezelése.

Kádár: avagy hordókötő, vagy borkötő az, aki keményfából készít hordókat. A „kötő” szó arra utal, hogy régen még mogyoróvesszővel kötötték össze a hordókat.

Kecskecsöcsű: vagy Kecskecsecsű egy szőlőfajta, amelynek fehér és kék színű változatai is léteznek.

Keresztezés: szőlőnemesítési eljárás, amelynek során úgy hoznak létre új szőlőfajtákat, hogy kettő (vagy több) szőlőfajtát egymással beporoznak, majd az így létrejött egyedeket felszaporítják.

Könnyezés: akkor könnyezik a szőlő, ha metszéskor a metszlapon egy apró vízcseppet látunk, ennek oka az, hogy a talaj felső 50 cm-es rétegében a hőmérséklet eléri a 6 fokot és megindul a nedvkeringés a szőlő növényben.

Kötözés: a szőlő hajtásainak elrendezési módja, amikor egymáshoz, vagy a tőke mellett elhelyezett karóhoz rögzítjük a hajtásokat.

Madárkás fürt: a szőlőfürtök hiányos fejlődése, apró, csökevényes bogyókkal a rossz termékenyülés miatt.

Nemes: oltáskor használatos fogalom, az a szőlőfajta, amelyet a gyökérzetet szolgáltató ún. alanyra oltjuk rá.

Nyitás: a télre földdel betakart fejművelésű szőlőtőkék „kiszabadítása”, amikor tavasszal a földet leszedjük a tőkékről.

Pintér: avagy bodnár az, aki puhafából készít eszközöket.

Pirkálás: földdel takart tőkéknél az előnyitás folyamata, amikor csak a tőkenyak körüli földet távolítjuk el a teljes bakhátat nem.

Ropogtatás: a szálvesszők ívelését lehetővé tevő apró hajlítgatásos kézmozdulatok, amelyek nélkül a vessző a hirtelen ívelés miatt eltörhet.

Sárrügy: a szőlővessző tövében elhelyezkedő alapi rügyek közül a legfejlettebb rügy.

Sátorgyökér: azaz harmatgyökér, a szaporításkor használt szárrész felsőhelyzetű szárcsomóiból (nódusz) kialakuló gyökerek. Ha a talajfelszín felett jönnek létre, akkor léggyökereknek nevezzük őket, az ilyen gyökereket érdemes eltávolítani, mert félő, hogy a nemes rész „lelép” az alanyról, azaz legyökeresedik, s ezt a filoxéra károsíthatja.

Seprűsödés: a szőlőtőke sűrű, seprűszerűen vékony, torz hajtásokat hoz létre pl. bórhiány esetén.

Skatulyázás: lejtős területen kereszt- és hosszirányú bakhátképzés a tőke körül, hogy csökkentsük az eróziós hatást.

Sorlik a szőlő: az az állapot, amikor a rügyfakadást követően már 10-15 centiméteres hajtások láthatók a szőlőtőkéken.

Szőlőragya: peronoszpórás betegsége a szőlőnek.

Tetejezés: vagy „hivatalosan” csonkázás, amikor a szőlő növekedésben lévő hajtásait visszavágják.

Venyige: a metszéskor a szőlő tőkékről levágott szárrészek (vesszők).

Vitorla: a szőlő hajtásainak csúcsi, még növekedésben lévő része.

Zsendülés: a bogyóérés kezdete, amikor a szőlő zöld bogyói puhulnak, színük megváltozik (a fajtára jellemző szín jelenik meg), viaszréteg alakul ki a bogyók felületén.