• A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

Az egyesfüggöny-művelés

Az egyesfüggöny-művelés a 60-70-es években alakult ki. Franciaországban, Olaszországban és Ausztriában is alkalmazták már ez idő tájt. A művelés mód terjedését segített, hogy viszonylag egyszerű a támrendszerének kialakítása, kezelése (amely ráadásul jól gépesíthető). Az akkoriban elterjedten használatos MTZ traktorok nagy helyigénye miatt is elősegítette e művelés terjedését, hiszen az egyesfüggönyre 3-3,5 m sortáv jellemző. Egyes, illetve ikertőkés (egymás mellett két tőke) változatai léteznek.

Ez a művelési mód a kordonművelések egy változatának tekinthető. A legfőbb különbségek a törzsmagasságban (általában 160-180 cm), a hosszabb karméretben és a hajtásvezetésben van. Nevét a függönyszerűen lehajló hajtásokról kapta.

Ez a művelésmód még ma is megtalálható külföldön, például az USA-ban (single curtain), Bulgáriában, Ausztriában (Eindraht-Erzieung, freiwachsende Erziehung), Olaszországban (cortina semplice).

A támrendszere végálló oszlopokból és az azok között kb. 1,80 m magasságban kifeszített kartartó huzalból, továbbá 6-7 méterenként elhelyezett tartóoszlopokból áll. A tőkék mellett, illetve ikertőkés (egymás mellett két tőke van) telepítésnél a két tőke között a tartóoszlopokkal azonos magasságú karók találhatók. A tőkék felett nincsenek páros huzalok, így a hajtások csüngő helyzetűek. Ennek megfelelően csak azok a fajták pl. Olasz rizling, Chasselas, Rizlingszilváni, esetleg a Kékfrankos alkalmasak rá, amelyek nem merevszárúak, így pl. a Kadarka ezen okból nem termeszthető rajta.

Kialakítása során arra kell törekedni, hogy a magas törzset lehetőleg egy menetben hozzuk létre, a törzs egyenes legyen, és legalább 4-5 helyen rögzítsük rugalmas kötöző anyaggal a támaszhoz. A törzs elágazását szintén rugalmas kötöző anyaggal rögzítjük a kartartó huzalhoz. A karok egyes telepítés esetén azonos irányban, ikertőkés telepítéskor pedig ellentétes irányban állnak.

A karokon 30-40 cm-nként termőalapokat (rövid elágazások, amelyeken a metszés folyik) hagyunk meg. Ennél a művelésmódnál a kordonnal ellentétben a frissen karnak elhajtott vesszőn a hónaljhajtások vesszőit meghagyjuk, és ezeken folytatjuk a következő évben a metszést. Az elhajtott karnak való vesszőt kétszer-háromszor körbe is tekerhetjük a dróton, hogy jobban bírja a termés súlyát.

Az így létrejövő ún. nyakas termőalapok, amelyek kevésbé törékenyek és lévén, hogy a hónaljhajtások első rügyei nem közvetlenül az alapi részen, hanem annál távolabb jönnek létre, így nem zsúfoljuk be a tőkét.

Metszés során a nyakas termőalapokon 5-8 rügyes elemeket (a terhelés mértékétől függően), illetve 3-4 ugarcsapot is hagyunk, amelyeken a következő évi metszést folytatjuk majd.

A művelésmód előnyei: egyszerűen kialakítható a támberendezés, metszéskor a lemetszett részek maguktól lehullnak, nem kell a páros huzalok közül „kirángatni” őket. Rajta nagy terméshozam érhető el (feltéve, hogy ez a célunk) és a karok a talaj menti fagyoktól e művelésmód esetén védettebbek, (mint pl. egy alacsony kordonnál) ami különösen az Alföldön volt jelentős szempont.

Aki minőségre törekszik, annak azonban a látszat ellenére igenis el kell végezni a zöldmunkákat, a csonkázás mellett a hajtásválogatást, a hajtásfésüléseket sem szabad elhanyagolni, évente legalább kétszer el kell végezni. A „fésülés” során szét kell húzogatni az egymással a kacsaik révén összegabalyodott hajtásokat, mivel azok a belsőbb helyzetűeket könnyen beárnyékolhatják.

Hátránya még, hogy a metszés és a fürtök leszedése viszonylag megterhelő a dolgozók számára (különösen 180 cm, vagy a fölötti törzsmagasság esetén), hiszen folyamatosan magasra kell nyújtózkodni. Ha a szél irányára merőlegesen telepítjük a tőkéket, azok nagyon egyoldalúvá válnak (ami rontja a megvilágítottságot), sőt a hajtásokat le is törheti szél-érdemes tehát erre odafigyelni.

Az egyesfüggöny nem nagyon alkalmas továbbá sűrű lombot nevelő fajták pl. Leányka, Sauvignon blanc telepítésére, mert azok önárnyékolásra lesznek hajlamosak az amúgy is zsúfolt lomb miatt. Túl gazdag talajok esetében szintén erősen növekedő hajtások jöhetnek létre, amelyek továbbnövelik a zsúfoltságot.

Az egyesfüggönyt országosan annak idején orzságosan kezdték el alkalmazni. Egyes borvidéken még mindig az elsők között szerepel (pl. Hajós-Bajai borvidék), de a legtöbb helyen már visszaszorulóban van és helyét az alacsonyabb, magasabb tőkeszámú, kisebb egyedi terhelést adó művelésmódok veszik át. A védett eredetű borok előállításához pedig egyáltalán nem használható, lásd az Egri, a Nagy-Somlói, a Villányi borvidékek szabályozását.

Pincefalvak.hu

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

 

Szavazások

Milyen gyakran jár pincefalvakban?
 


Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés