A Pannon Borvidéki Régió a Dél-Dunántúl borvidékeinek összefogásával alakult meg. Létrejöttét a 142/2008. (X. 31.) FVM rendeletben hagyták jóvá. A régió tagja a Pécsi, a Szekszárdi, a Tolnai és a Villányi borvidék.

A Pannon Borrégió szabályozza a régió szőlőtermesztését, fajtahasználatát, borászati fejlesztési irányait, továbbá marketing és promóciós feladatokat lát el.

A régió borvidékein termesztett fajták aránya és területe évről évre változik. Mégis minden borvidéknek megvannak azok a fajtái, amelyek területi aránya szinte állandó, illetve azok, amelyek azért sem maradhatnak ki a borvidéki fajtalistákból, mert a borvidék és a fajta neve összeforrt az emberek tudatában (pl. Villányi Portugieser, azaz Kékoportó).

A 2007-es felmérések alapján áttekintjük a régió egyes borvidékeinek legfontosabb fajtáit, területük nagyságának sorrendjében, s kiemeljük azokat a fajtákat, amelyek a legnagyobb arányban termesztenek és azokat, amelyek a rangsorban ugyan hátrébb állnak, de azon a területen jelentős hagyományokkal bírnak.

Pécsi borvidék

A Pécsi borvidék (korábban: Mecsekaljai borvidék) Baranya megyében a 600 méter fölé magasodó, kelet-nyugati csapásirányú Mecsek-hegység északi szelektől védett, délies kitettségű lejtőin, a Szederkény és Mohács környéki szelíd dombok oldalain, illetve a Zselic délkeleti lankáin alakult ki. A borvidék a Cirfandli, Furmint és Olasz rizling fajtákból készített kitűnő minőségű fehérborairól vált híressé. A borvidékhez 33 település tartozik, területe pedig közel 800 hektár.

A filoxéravész előtt a Mecsekalján sok fajtát termesztettek. A filoxéravész után az új művelési eljárások elterjedésével a fajtaösszetételben is nagy változás következett be. Jó néhány silány minőséget adó fajta kiszorult a termesztésből. Helyüket jobbára az Olasz rizling vette át, s vált a borvidék mai napig vezető fajtájává. Az 1960-as évekig tartó időszak másik főfajtájaként a szakírók a Furmintot említik, amelynek azonban borpiaci ismertsége mindig nagyobb volt, mint elterjedtsége. A Pécs környéki területek legjellegzetesebb fajtája a Cirfandli. Valószínűleg a 19. században Ausztriából került erre a vidékre. Sohasem termesztették nagy felületen. A Mecsekalján jelenleg közel 35 ha Cirfandli ültetvényt tartanak nyilván.

A borvidéken az 1970-es évek elejétől újabb fajtaváltás kezdődött. Az üzemi szőlőkben ettől fogva gyakorlatilag a minőségi, a világpiaci igényeknek jobban megfelelő fajták (pl. Chardonnay, Rajnai rizling, Sauvignon blanc) kerültek előtérbe.

A Pécsi borvidék összes szőlőterületének közel 80%-án fehérborszőlő-fajtákat termesztenek. A legelterjedtebb fajta az Olasz rizling, utána a területi sorrendben a Chardonnay, a Rizlingszilváni, a Királyleányka, a Zöld veltelíni, a Cirfandli, a Portugieser, a Kékfrankos, a Zweigelt, a Sauvignon blanc, a Cabernet franc, az Irsai Olivér, az Ottonel muskotály, a Rajnai rizling és a Merlot következik.

A Szekszárdi borvidék

A Szekszárdi borvidék Tolna megye déli részén, Baranya megyéig húzódóan két nagy tájegység, a Dunántúli-dombság és az Alföld határán alakult ki. Északról a Mezőföld, keletről az Alföld, pontosabban a népművészetéről nevezetes Sárköz, dél-délnyugat felől pedig a Mecsek-hegységet környező dombvidék határolja. Hazánk egyik legrégibb és legkiválóbb vörösborvidéke, amely különösen Kadarka vörösboráról vált híressé.

A Szekszárdi borvidék településeinek száma jelenleg 15. Területe több mint 2500 hektár.

Évszázadokon át a vidék uralkodó fajtája a Kadarka volt. A nagyüzemi telepítéseket követően egyeduralma megtört. Helyét fokozatosan a magasművelésen is biztonságosan termeszthető vörösborszőlő-fajták vették át (Kékfrankos, Kékoportó, Cabernet franc, Cabernet sauvignon, Merlot, Zweigelt). Korábbi 60-70 %-os részaránya mára kevesebb, mint 3 %-ra csökkent. Ennek ellenére a Szekszárdi borvidék arculatának kialakításában jelentős szerepet játszó, nagy múltú, igen jellegzetes fajta. Újabban ismét egyre nagyobb arányban telepítik.

A Szekszárdi borvidéken az elmúlt 100 évben a vörös bort adó fajták aránya mindig meghaladta a 60 %-ot. A legutóbbi statisztikai adatok szerint a termőtáj összes szőlőterületének több mint 80 %-án vörösborszőlő-fajtákat, míg kb. 20 %-án fehérborszőlő-fajtákat termesztenek. Az ültetvények nagyjából 1/4-e Kékfrankos, utána a kékszőlők területi rangsorában a Merlot, a Cabernet franc, a Cabernet sauvignon, a Zweigelt, a Portugieser (Kékoportó), a Kadarka, a Pinot noir és a Bíbor kadarka következnek. A borvidéken fellelhető megannyi fehérborszőlő-fajta közül a vezető fajta az Olasz rizling, mellette a Chardonnay, a Rizlingszilváni, a Zöld veltelíni, a Sauvignon blanc és a Cserszegi fűszeres található meg jelentősebb felületen.

Tolnai borvidék

A Tolnai borvidék Tolna megyében, Baranya megyében (Hidas) és Fejér megyében (Igar) a Dunántúl délkeleti részén alakult ki. Borvidéki rangra 1998-ban emelkedett. Jelentős és rangos szőlőtermő területeket foglal magába. A borvidék településeinek száma 54, területe meghaladja a 3000 hektárt.  

A borvidéket ökológiai adottságai fehérbor és vörösbor termelésére egyaránt alkalmassá teszik. A fajtaválaszték rendkívül gazdag. A tolnai gazdák az összes szőlőterület mintegy 60%-án fehérborszőlő-fajtákat, 40%-án pedig vörösborszőlő-fajtákat termesztenek. Az előbbiek közül a Chardonnay, az utóbbiak közt a Kékfrankos a legelterjedtebb. Rajtuk kívül említésre méltó, jelentősebb szerepet játszó fajták még a Zweigelt, a Merlot, a Cabernet sauvignon, a Portugieser (Kékoportó), a Cabernet franc és Pinot noir, illetve a Zöld veltelíni, az Olasz rizling, a Rizlingszilváni, a Rajnai rizling, a Királyleányka, a Szürkebarát és az Irsai Olivér.

Villányi borvidék

A Villányi borvidék Baranya megyében, a Dunántúl déli részén, a Villányi-hegység kedvező kitettségű lejtőin és azok előterében fekvő hegylábfelszíneken alakult ki. Hazánk egyik legjellegzetesebb, legdélibb borvidéke, melynek rangját évszázadok óta elsősorban a Villány környékén termelt kitűnő vörösborok adják, annak ellenére, hogy a borvidék középső és nyugati részén Nagyharsánytól Hegyszentmártonig kiváló fehérborokat készítenek. A korábbi Villány-Siklósi borvidék 1999-ben kapta a Villányi borvidék nevet. A borvidékhez 17 település tartozik. Jelenlegi területe kb. 2700 hektár.

A filoxéravész előtt a térségben sok fajtát termesztettek, melyek közül a legelterjedtebbek a Fügér, a Járdovány, a Kéknyelű, a Gyüdi fehér (Csomorika), a Sárfehér, a Juhfark, a Furmint, a Fehér burgundi, illetve a Kadarka, az Oportó (ma Portugieser) és a Kékfrankos voltak.

A Kadarka és a Kékoportó a török hódoltságot követő időszakban kerültek a borvidékre. A Kadarkát a környékre beköltöző rácok, míg a Kékoportót feltehetően az elnéptelenedett baranyai falvakba betelepített német szőlőmunkások hozták magukkal.

A filoxéravész után e tájon is jelentős fajtává vált az Olasz rizling. A vörösborszőlő-fajták közül ebben az időszakban a legnagyobb területen a Kékoportót termesztették, a Kadarka a kisüzemekben ekkor még lényeges fajta volt és a nagyüzemek telepítéseiben egyre inkább tért hódított a Kékfrankos (itt Nagyburgundi).

A borvidéken az 1970-es és az 1980-as években napjainkig ható fajtaszerkezet átalakulás zajlott le. A Kadarka például szinte teljesen eltűnt a fajtakínálatból, ugyanakkor az ún. világfajták (Chardonnay, Rajnai rizling, Cabernet sauvignon, Cabernet franc, Merlot, Pinot noir) felzárkóztak a hagyományos fajták (Hárslevelű, Olasz rizling, Portugieser /Kékoportó/, Kékfrankos) mellé.

A Villányi borvidéken ma is viszonylag sok fajtát termesztenek kisebb nagyobb területen, melyek közül ez idő szerint a legelterjedtebbek a Cabernet sauvignon, illetve a Portugieser (Kékoportó). Utánuk a területi sorrendben a Cabernet franc, a Merlot, az Olasz rizling, a Kékfrankos, a Pinot noir, a Chardonnay, a Zweigelt, a Rajnai rizling, a Zöld veltelíni, a Syrah, a Hárslevelű, valamint a kisebb területtel bíró (10-20 ha) Tramini és a Kadarka következnek.

A fent említett rendelet alapján a Pannon Borrégió területén az alábbi szőlőfajtákból állítható elő meghatározott termőhelyről származó minőségi bor. A fehérborszőlő-fajták közül: Chardonnay, Cirfandli, Csomorika, Csabagyöngye, Cserszegi fűszeres, Hamburgi muskotály, Irsai Olivér, Juhfark, Karát, Királyleányka, Leányka, Olaszrizling, Hárslevelű, Furmint, Mátrai muskotály, Müller-Thurgau, Nektár, Ottonel muskotály, Pinot blanc, Rajnai rizling, Sauvignon blanc, Szürkebarát, Sárga muskotály, Tramini, Zöld veltelíni, Zefír, Zenit. A vörösborszőlő-fajták közül pedig: Blauburger, Cabernet franc, Cabernet sauvignon, Kadarka, Kékfrankos, Medina, Merlot, Pinot noir, Kékoportó, Zweigelt, Syrah, Rubintos, Domina, Blauer frühburgunder.

Források

LŐRINCZ A.-ULCZ A.-BODOR P. (2009): Borvidékeink. Kézirat, Budapest

pincefalvak.hu