A megfelelő talajápolási módszer megválasztásának, mint mindenhol, a szőlőtermesztésben is nagy jelentősége van. Az egyes talajművelési eljárások jelentős hatást gyakorolnak a talaj tulajdonságaira. Hatással vannak a talaj szerkezetére, tápanyagtartalmára, vízforgalmára, befolyásolják az ültetvény mikroklímáját. Természetesen a talajművelés nem csak a talajra hat, hanem közvetve a termésmennyiségére, minőségére, a növény növekedési erélyére és az egészségi állapotára.

Ezért fontos, a talajadottságoknak és terepviszonyoknak leginkább megfelelő talajápolási módszer kiválasztása, alkalmazása valamint a pozitív hatásokra alapozva a szőlő és a bor minőségének javítása.  Egyes ültetvényekben, különösen a meredek lejtésű területeken igen gyakran számolni kell az erózióveszéllyel. Az eróziónak erősen kitett termőhelyeken mindenképp olyan talajápolási módra van szükség, mely megvédi, megfogja a termőtalajt, biztosítva ezzel a szőlő optimális termesztési feltételeit.

A sorközök füvesítése már régóta alkalmazott eljárás, azonban az integrált termesztés és a környezetkímélő gazdálkodás előtérbe kerülésével egyre inkább felmerül az igény a különböző, még kevésbé ismert talajtakarásos és takarónövényes technológiák alkalmazására.

Az optimális talajművelés hatására kedvező talajszerkezet alakul ki, csökkennek az eróziós károk, a humusztartalom növekszik. A talaj biológiailag aktív marad, megfelelő élettér alakul ki a hasznos élő szervezetek számára. Emellett kedvezően befolyásolja az ültetvény mikroklímáját.

Mechanikai talajművelés

Hazánk szőlőültetvényeiben az egyik leggyakrabban alkalmazott talajápolási módszer a mechanikai talajművelés. Gyakori vagy hibás, túl mélyen történő alkalmazása azonban számos negatív hatást fejthet ki. Elősegítheti a talaj tömörödését, az erózió kialakulását, emellett a humusz túlzott mértékű leépülésével és a tápanyag kimosódással is számolni kell (BAUER, 2004). Hosszú távon a mélyebb rétegekben is tömörödés alakulhat ki, amennyiben a művelő gépek gyakran haladnak át a sorközökben (FERRERO et al., 2005), azonban a talaj felső 20 cm-es rétegében is jelentősen romlik a talaj szellőzöttsége (ZANATHY, 2006). A tömörödött talaj hátrányosan befolyásolja a tőkék növekedését, valamint meggátolja a csapadék beszivárgását a szőlőgyökerek felszívási zónájához, továbbá fokozza a talaj lemosódásának veszélyét (DIJCK et al., 2002). Ez különösen heves esőzések esetén okozhat nagyobb problémát (RAMOS et al., 2006).

Takarónövények

A talaj takarására számos növény, illetve anyag használható. A takarónövények lehetnek évelők, állandó fedettséget biztosítók, illetve egyévesek, melyek többnyire a késő ősztől tavaszig fedő időszakban borítják az ültetvény talaját. A megfelelően megválasztott takarónövény javítja a talaj vízháztartását, lazítja a talajszerkezetet, elősegíti a csapadék beszivárgását, megelőzi a tápanyag kimosódást. Segítségükkel csökkenthető az erózió. Az egyszikű növények bojtos gyökérzete kiválóan megköti a talajt, heves esőzések esetén is csak kisebb lemosódás figyelhető meg (VARGA et al., 2007). A takart területeken magasabb humusz- illetve tápanyagtartalomra lehet számítani a szerves anyagok beforgatása és a bomló gyökerek miatt (BAUER, 2004).

A pillangósvirágú takarónövények nitrogén megkötő képességük révén különösen kedvező hatást gyakorolnak a talaj tápanyagtartalmára (KING et al., 2005). A takarónövények hatékonysága nagymértékben függ attól, hogy az extra nitrogén mennyiség a tőkék számára mikor válik felvehetővé. A szőlőnek a terméskötődés időszakában van legnagyobb szüksége a tápanyagokra (PATRICK et al., 2004). Az ősszel elvetett és tavasszal aláforgatott növények ebből a szempontból pozitív hatásúak. Akkor szabadul fel belőlük a legtöbb tápanyag, amikor arra a legnagyobb szükség van, fejlődésük során pedig megkötik a tápelemeket, amelyek kimosódhatnának a téli hónapok során (BAUER, 2004).

A takarónövények számos kedvező hatásuk mellett víz és tápanyag konkurenciát is jelenthetnek a szőlő számára. Tartós takarónövény kialakításánál mindig figyelembe kell vennünk a terület csapadékviszonyait, hiszen felhasználásuk, jelentős vízigényük miatt csak olyan területeken ajánlott, ahol az éves csapadék mennyiség meghaladja a 800 mm-t (VARGA et al, 2000). A csapadékban szegényebb területeken a vízkonkurencia figyelembevételével inkább az időszakos takarónövények alkalmazása ajánlott. Ezen növények legtöbb esetben a téli és a kora tavaszi hónapokban biztosítanak fedettséget, alászántásukra nyáron a csapadékban szegényebb hónapokban kerülhet sor. Kiválóan alkalmazhatók ilyen célra a kalászos növények, melyeket ilyen esetben szárba szökkenés után, május végén, június elején dolgozhatunk a talajba. (VARGA et al., 2007).

A takarónövények víz- és tápanyag felhasználása, a körülményektől függően gyengébb növekedési erélyű tőkéket, kisebb lombfelületet és vesszőtömeget eredményezhet (VARGA, 1994). A megváltozott állományklíma illetve lomb mikroklíma növényvédelmi szempontból pozitív hatású is lehet, mivel a szellős lombfal kedvezőtlen feltételeket biztosít a gombás megbetegedések számára (JACOMETTI et al., 2007).

A köztes növények okozta alacsony tápanyag ellátottságnak köszönhetően romolhat a termés minősége, a mustban csökkenhet az élesztők számára felvehető nitrogén mennyisége, amely borhibákat okozhat (pl. „nem-tipikus” keseredés vagy UTA-untypische Alterungsnote). A kisebb mértékű nitrogén felvétel következtében gyengébb aminosav szintézisre számíthatunk a fürtökben, így az élesztők számára hasznosítható nitrogén tartalom is lecsökken (MORLAT et al., 2003).

Szalmatakarás

A különböző talajtakaró anyagokkal történő talajborítás jól bevált módszere a szalmatakarás. Ilyen esetben szinte teljesen elhagyható a mechanikai talajművelés. A szalmatakarás nagy előnye, hogy a takarónövényekkel szemben nem jelent vízkonkurenciát. Csökkenti ráadásul a talaj evapotranszspirációját, így kiegyenlítettebbé válik a talaj vízháztartása. A takaróanyag ernyőszerűen védi a talajt a vízcseppektől, heves esőzés esetén, ezáltal segíti az erózió és a tápanyag kimosódás megfékezését (VARGA, 1994). A lebomló szalma tápanyagot szolgáltat, így növeli a talaj tápanyagtartalmát, biológiai aktivitását. Ügyelni kell azonban a tápanyagok megfelelő egyensúlyának fenntartására, mivel a szalma tág C:N arányának köszönhetően fennáll a pentozán hatás kialakulásának veszélye (JACOMETTI et al., 2007).

A szalmatakarás csökkentheti a talaj hőingadozását, azonban, mivel alatta lassabban melegszik fel a talaj, fokozottan kell számolnunk a tavaszi fagyveszéllyel (BAUER, 2004). Takarás céljára általában 0,5 -1 kg szalma kiterítése javasolt négyzetméterenként, azonban az erózió által különösen veszélyeztetett területeken 1,5-2 kg/m2 takaróanyag alkalmazása is indokolt lehet (ZANATHY et al., 2000).     
          
A pozitív és negatív hatások behatóbb ismerete tehát segítséget ad a talajápolási módszer körültekintő kiválasztáshoz, ami a gyakorlatban is fontos, hiszen a megfelelő művelésmód segítségével optimális körülményeket biztosíthatunk a szőlő számára. Fontos tehát, hogy olyan talajápolási módszert válasszunk, amely segítségével minimalizálhatjuk a szőlőt érő stressz hatásokat. Ez a területi adottságok és az évjárat figyelembevételével illetve a szőlő ökofiziológiai tulajdonságaira gyakorolt hatásainak ismeretében lehetséges.

Források

BAUER, K., FOX, R., ZIEGLER, B., (2004) Moderne Bodenpflege im Weinbau. Österreichischer Agrarverlag, Leopoldsdorf
DIJCK, SJE., ASCH, T.W.J. (2002): Compaction of loamy soils due to tractor traffic in vineyards and orchards and its effect on infiltration in southern France. Soil Tillage Research. 63 (2002) 141-153p. 
FERRERO, A., USOWICZ, B., LIPIEC, J. (2005): Effects of tractor traffic on spatial variability of soil strength and water content in grass covered and cultivated sloping vineyard. Soil Tillage and Research 84 (2005) 127- 138.p.
JACOMETTI, M.A., WRATTEN, S.D., WALTER, M. (2007): Understorey management increases grape quality, yield and resistance to Botrytis Cinerea. Agriculture, Ecosytem and Environment 122 (2007) 394-356.p.
KING, A.P., BERRY, A.M. (2005): Vineyard nitrogen and water status in perennial clover and bunch grass cover crop systems of California’s central valley. Agriculture, Ecosystems and Environment, 109/ 262-272p.
MORLAT R., JACQUET A. (2003): Grapewine root system and soil characteristics in a vineyard long term with or without interrow sward. Am. J. Enol. Vitic 54:1 1-7 p. 
PATRICK A., SMITH R., KECK K., BERRY A. (2004): Grapevine uptake of  15N labeled nitrogen derived from a winter annual legominous cover –crop mix. Am. J. Enol. Vitic. 55:2 187-189 p. 
RAMOS, M.C., MARTÍNEZ-CASANOVAS, J.A. (2006): Impact of land levelling on soil moisture and runoff variability in vineyards under different rainfall distributions in a Mediterranean climate and its influence on crop productivity. Journal of Hydrology 321 (2006) 131-146.p.
VARGA, I. (1994): A talajtakarás szerepe a dombvidéki szőlőtermesztésben. Kandidátusi értekezés, Eger 
VARGA, P., MÁJER, J., NÉMETH, CS. (2007): Tartós és időszaki növénytakarásos eljárások a szőlőültetvények talajművelési rendszereiben. Lippay-Ormos-Vas Tudományos ülésszak kiadványa 2007. november 7-8.
VARGA, P., MÁJER, J., NÉMETH, CS., NÉMETHY, L., SZABÓ, I. (2005): Szőlőültetvények talajtakarásának hatása a talaj és a levél tápelem-tartalmára, a termés mennyiségére és minőségére. Agrofórum, 2005. 12. sz. 47-49p.
VARGA, P., MÁJER, J. (2004): The use of Organic Wastes for Soil-covering of Vineyards. Acta Horticulturae, 652., 191-197p.
ZANATHY G., NÉMETHY L., VÉGHELYI K., BALOGH I. (2000): Szalmatakarás a szőlőtermesztésben, Borászati Füzetek 6: 7-12 p. 
ZANATHY G. (2006): A szőlőtalajok tömörödéséről tömören, Agro Napló 2006/2 76-77p.

Göblyös Judit