• A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

Szőlőfajtáink

Hazánk szőlőfajtákban rendkívül gazdag. Az évente kiadott Nemzeti fajtajegyzékben, amelyet a Szőlőfajta Használati Bizottság állít össze, 2009-ben közel 200 fajta szerepel az államilag elismert, és több mint 50 fajta a szaporításra egyedileg (pl. kísérleti célokkal) engedélyezettek között, ide értve a szőlőklónokat is.

A Chardonnay esetében az alapfajta is szerepel a felsorolásban, ezzel szemben némely fajtánál, mint például a Furmint, a Hárslevelű, az Olasz rizling, már csak a fajta klónjait sorolták fel.

Az államilag elismert fajták között a klónokkal együtt 30 vörösborszőlő-, 27 csemegeszőlő-, és 19 alanyfajta található. A fajtáink 60%-a tehát fehérborszőlő-fajta. Ha a borszőlőtermesztő területünk fajtamegoszlásának arányát (közel 70% fehérborszőlő, 30% vörösborszőlő) nézzük, ez a különbség a bejegyzett fehér és vörösborszőlő-fajták között érthető is.

Látszik tehát, hogy hazánk főként fehérbortermelő ország. Ahogy az utóbbi időben tapasztalható, a fogyasztói ízlés is kissé inkább a fehér borok, illetve a rosék és a könnyedebb vörösborok felé tolódik el.

A Fajtajegyzékben egyértelműen magyar eredetűként megjelölt fehérborszőlő-fajták aránya az idegen eredetűekhez képest 75%.

Mit tekinthetünk magyar, vagy, ahogy mostanában divatos nevezni „hungarikum” fajtának? Sokan a Kárpát-medencében, hazánkban autochton, azaz őshonos fajtákat (pl. Budai, Csomorika, Kéknyelű) sorolják csak a hungarikumok közé. Nem szabad azonban elfelejtkeznünk a magyar nemesítésű fajtákról (pl. Irsai Olivér), a magyar szelekciós nemesítés klónjairól és azokról sem, amelyeknek az eredete nem teljesen tisztázott ugyan, de a magyar szőlőkultúrának, évszázados hagyományainak szerves részét képezik és más országokban nem, vagy -hozzánk mérten- csak elenyésző területen fordulnak elő, pl. az Olasz rizling. E fajtának egyébként is már csak a klónjai (Olasz rizling B. 14, B5, B.20, G.K.18, G.K.37, G.K.1, P.2) szerepelnek az államilag elismert fajtáink között, amelyek mindegyike magyar szelekció eredménye.

A Fajtajegyzékben szerepel olyan fajta is, mint például a Cirfandli, amely nem magyar eredetű, mégis helyi fajtaként szokás aposztrofálni, lévén, hogy leginkább csak a Pécsi borvidéken fordul elő.

Kanyarodjunk vissza azonban a fajtajegyzékben található magyar fajták arányához! A vörösborszőlő-fajták közül a klónokat is beleértve 19 fajta van egyértelműen magyar eredetűként megjelölve. A listában szereplő Kékfrankosnak csak a Kt.1-es klónja szerepel magyar eredet alatt, az alapfajta származása bizonytalan megjelölésű.

A fajtalistán szereplő csemegeszőlő-fajtáink közül csupán 5 idegen (pl. olasz, amerikai) eredetű, az összes többi magyar. Egyes fajtákat az Európai Unióba lépésünket követően átsoroltak a borszőlőfajták közé, pedig korábban a csemegeszőlők között tartottak nyilván, mint a Pölöskei muskotályt is.

Az alanyfajták közül 8 (pl. Teleki 5C) szerepel egyértelműen magyar eredetűként. Szintén 8 alany (pl. Teleki-Fuhr S.O.4) köthető részben hazánkhoz, de esetükben már a német, az osztrák, vagy a román eredet is szerepel a magyar mellett.

A fehérborszőlő-fajtáinkból közel 35 fajta magyar nemesítésű. Jelentős részüket (pl. az Ezerfürtű, a Generosa, a Zeus) még az 1950-es években nemesítették, ugyanakkor a listán szerepelnek ennél jóval fiatalabb fajták is, pl. Rozália, Pátria.

A vörösborszőlő-fajták tekintetében megállapítható, hogy a 30 fajtából 7 magyar nemesítésű. A legrégebben (1974-ben) állami elismerésben részesült magyar nemesítésű fajták a Bíbor kadarka, amelyet 1948-ban nemesítettek és a Kármin, amelyet pedig 1951-ben hoztak létre. Érdekes, hogy a 2009-es listában a -szintén már 1951-ben- nemesített Rubintos fajta nem szerepel.

A szaporításra egyedileg engedélyezett fajták között új nemesítésű fajták (pl. Aletta, Viktor) és régi magyar fajták -amelyeket néhány termelő felkarolt és szeretne újra termesztésbe vonni- pl. a Pintes, a Csókaszőlő is szerepelnek.

A fajták termesztési területe évről évre változik, az újabb és újabb telepítések, kivágások miatt. A 2007-es évi adatok alapján a fajták elterjedtsége a következők szerint alakul. Az első 10 fehérborszőlő-fajta, területi nagyságuk sorrendje alapján: az Olasz rizling, a Furmint, a Cserszegi fűszeres, a Chardonnay, a Zala gyöngye, a Rizlingszilváni, a Chasselas, az Arany sárfehér, az Ezerjó és a Hárslevelű. A legelterjedtebb fehérborszőlő-fajtánk, a már többször is említett, Olasz rizling (2007-ben közel 5600 hektárnyi területével).

További 1000 hektárnál nagyobb fehérborszőlő-fajták a Zöld veltelíni, a Szürkebarát, a Kunleány, a Rajnai rizling, az Ottonel muskotály, a Bianca, a Kövidinka, az Irsai Olivér és a Királyleányka. Látható, hogy e fajták között hagyományos magyar fajták (pl. Arany sárfehér) és magyar nemesítésű fajták (pl. Bianca) is szép számban jelen vannak.

A vörösborszőlő-fajták közül legelterjedtebb (és egyben az országban legnagyobb területen előforduló) fajta a Kékfrankos, közel 9000 hektár területével. E fajtát sorrendben a Cabernet sauvignon, a Zweigelt, a Merlot, a Portugieser, a Cabernet franc, a Pinot noir, a Kadarka, a Blauburger és a Medina követi. Ez utóbbinak a területe azonban már a 200 hektárt sem éri el.

Ezekkel a gondolatokkal szeretnénk egy cikksorozatot elindítani, amelyben a magyar fajtákat kívánjuk bemutatni, értékelni, népszerűsíteni.

Források:

BÉNYEI F., LŐRINCZ A. (2005): Borszőlőfajták, csemegeszőlő-fajták és alanyok. Mezőgazda Kiadó. Budapest
HAJDU E. (2003): Magyar szőlőfajták. Mezőgazda Kiadó, Budapest
LŐRINCZ A., ULCZ A., BODOR P. (2009): Borvidékeink. Kézirat, Budapest
http://www.ommi.hu/fajtajegyzek.htm

pincefalvak.hu

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

 

Szavazások

Milyen gyakran jár pincefalvakban?
 


Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés