A körülbelül 2700 fős, Heves megyei Gyöngyöspata a Mátra délnyugati nyúlványainál helyezkedik, Gyöngyöstől mintegy 12 km távolságra. Közúton az M3-as autópályán, a 3-as főúton, illetve a 24-es országúton közelíthető meg. Budapesttől körülbelül egy óra alatt el lehet érni. A Mátrai borvidék és a Mátraaljai Borút tagja.

A „Hétsoros Pincefalu” területe már az avar korban is lakott volt. Az itt végzett ásatások során megtalált leletek (pl. metszőkés) tanúbizonysága szerint pedig még szőlőtermesztést is folytattak az akkori emberek.

A szőlőtermesztés hagyományai Gyöngyöspata egész történetét áthatja. Még a Török Hódoltság sem szegte kedvét a gazdáknak. A XVI. századtól a térségben még az egyes űrmértékeket is a településről nevezték el, pl. patai icce, patai pint.

A patai szőlőhegyeket hagyományosan föld-, kőgáttal kerítették körbe. A szőlőterületek alsó részébe gyümölcsfákat ültettek, általában cseresznyét, meggyet, diót és körtét.

A török idők után jelentős fajtaváltás történt. A középkori fehérszőlő-kultúra mellett egyre fontosabbá vált a vörösborszőlők termesztése is. A fehér és vörösborszőlő-fajtákat külön dűlőkbe ültették. A fehér szőlők közül különösen elterjedt volt a Lisztes fehér, a Juhfark, a Margit (Mézes fehér), a kékszőlők közül a Kadarka és a Csókaszőlő.

A XIX. században már szinte minden szőlőben volt egy „gunyhó”, ahol kint is aludtak a gazdák. Ezek az építmények egyosztatú, saras vályogfalúak voltak, tetejükön zsúppal, fazsindellyel, de akadt olyan is, ami egyszerűen csak venyigéből készült. A kémény és ablak nélküli kis épületek egyik oldalán a sutuk (középorsós szőlőprések), kádak álltak, a másikon a hordók. Középen pedig egy kis gödörben égett a tűz.

A pincék szervesen kapcsolódnak a település szerkezetéhez. Néhány nemesi háznál kőboltozatos pince is épült, de a borok nagy részét andezittufába vagy homokfalba vájt, illetve épített tornácos vagy gádoros lyukpincékben tárolták, melyek egymás mellett vagy fölött utcaszerű pincesorokat alkottak. Kecskés Péter összeírása alapján elmondható, hogy négy pincerendszer alakult itt ki: Vári pincék (melynek száma 140), Pipis-hegyi pincék (100), Kecskekői pincék (90) továbbá a legújabbak, az Alszögi pincék (70).

A pincefalu Húsvéttól a szüretig programokkal várja a látogatókat (Húsvéti vendégvárás, Patai Péter Páli Palóc Napok, Szüreti Pincepörkölt Fesztivál), sőt idegenvezető is van, aki szívesen körbeviszi a csoportokat. A programok szervezésében a Vári Pincék Egyesülete vállal fontos szerepet. Emellett kulturális, a „hétsoros pincék” műemlékvédelmét szolgáló, természetvédelmi feladatokat is ellátnak.

A település mentén pedig a kijelölt (sárga és kék jelzésű) túraútvonalakon tovább folytathatjuk utunkat, ha még erőnkből futja.

A falu felett emelkedő Vár-hegyen ma már csak a nemzeti színű zászló emlékeztet az Anonymus által is említett várra. Ennek helyét ma emlékpark őrzi. További nevezetességek a XIV. században épült román stílusú templom, amelynek érdekessége a Jessze-oltár, a Patai Graduálé (kottagyűjtemény) és a Nekcsei biblia. A Danka-patakon átívelő háromlyukú műemlékhíd, a palóc népviselet és emlékek kiállítása szintén említést érdemel.

Térkép
Gyöngyöspata

Termelők
Losonci Bálint
Szecskő Tamás

Szállások
Anikó Házikója
Nandi Vendégház 

Látnivalók a környéken
Borászati Múzeum, Nagyréde
Haller Pince, Gyöngyöstarján
Mátra Múzeum, Gyöngyös
Szurdokpüspöki Pincék
Szücsi Völgy-tó

Még több info
Vári Pincék Egyesülete