• A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

Egri képek

Három napot töltöttünk az Egri borvidék szívében, három különböző helyen jártunk. Első nap egy olyan fiatal borásznál vendégeskedtünk, akinek lételeme a mozgás, a nyüzsgés. Bolyki János nem csak a munkája miatt van állandóan úton (fesztivál itt, borvacsora ott), hanem a sportos szenvedélyeinek is hódol, ilyenkor télen leginkább a snowbordozás az, ami számára a legjobb kikapcsolódást jelenti.

János pincészete a Losonczy-völgyben található. A látvány lenyűgöző! Képzeljünk el egy hatalmas sziklafalat-anyaga riolittufa, és néhány „kisebb” pinceajtót. Az ajtók mögött nagy tereket, a terekben hordókat, tartályokat, palackokat, melyekben érlelődnek a borok, máshol meg munkaeszközök vannak, melyekkel folyamatosan végzik a tervezett, újabb és újabb ágak kivájását. Ugyan ott jártunkkor csak páran serénykedtek a pincében, de látszik, hogy télen sincs megállás.

Fiatalos stílus, címketervezés, borok. Őszinte, lendületes bemutató a borásztól. A telefonja persze többször csengett, mint ahányszor mi a poharunkat az ajkunkhoz emeltük, de János megtisztelt bennünket azzal, hogy a ránk szánt idejét, valóban csak ránk fordította.

Ittunk „egyszerűen csak” finom Hársat, megízleltük, hogy milyen is az a fesztelen, egri Indián nyár, belezavarodtunk az Ördöngös történetébe, belehabarodtunk a 2007-es, érett szilvás, bársonyos Bikavérbe, belekóstoltunk a még mindig fejlődőképes nagyágyúkba (Cabernet franc, Merlot) és átszellemültünk a 2007-es Metatema friss, birses-mézes-ásványos-kesernyés ízeitől. A Bíbor kadarka aszúsodott fürtjeinek termése pedig szó szerint hab volt a tortán.

Másnap egy hagyományos, kézműves családi vállalkozást, Tóth Ferenc Borászatát látogattuk meg, a Kistállyai úti pincesoron és a Szépasszony-völgyben.

Az elmúlt években ők is nagy lépésre szánták el magukat-3 új pinceágat hoztak létre. A munkálatok még most is folynak. Nagy kihívás ez, de a fáradozás gyümölcse szemet gyönyörködtető: 50 méteres pinceágak, látványos riolitfalak, 22 méteres szellőzők, igényes kóstoló helyiség.

A családfő mellett mind több szerepet kap lánya, Katalin, aki immár nemcsak a boreladásban és a szüretben, hanem a borászatban is tüsténkedik. Ahogy oly sok borászatban jellemző ez, náluk is a fiatalabb generáció új utak és irányok felé kacsingat.

Katáéknál fahordóban érlelődő és palackozott tételeket is kóstoltunk. A kettő közötti átvezetést (ahogy egy barátom mondaná) a „gyönyörűséges” Cabernet törkölypálinka oldotta meg. Szerepeltek a kóstolólistánkon Királyleányka, Leányka, Kadarka Siller, Kadarka, Cabernet franc, Cabernet sauvignon, Merlot, Kékfrankos, Pinot noir, Várvédő Cuvée és „Legendás” borok is.

Ami igazán nagy meglepetés volt számunkra, a palackos borok közül, az elegánsan könnyed 2008-as Kadarka Siller, a gyümölcsökben gazdag Pinot noir, a férfias, szépen ászkolt Várvédő Cuvée és a Kékfrankos „aszú” alias Legenda, amely a fent említett Bíbor kadarkára még egy habot rátett. Rendkívül gazdag bor ez, az édesség és az alkohol a savakkal szépen harmonizál, aszalt gyümölcsök tömkelege váltakozik játékosan a szájban (jó hosszan!).

A fiatal borokat illetően megoszlott a kóstolócsapatunk véleménye, így a sajátomat írom le. A 2008-2009-es vörösekben nagy potenciált láttam. A Merlot és a Cabernet franc teltsége, sokrétűsége nagy ígéret, szerintem. A 2008-as Kadarka páratlan, most kellene lepalackozni! A benne érezhető szegfűszeg, meggy, cseresznye, likőrösség teljesen levett a lábamról.

Az ámulatból csak akkor tértem igazán magamhoz, amikor a harmadik napon Noszvajra tettünk egy kis kitérőt és azon kaptam magam, hogy a kezemben egy kalapács, amivel a vasat addig kell ütnöm, amíg forró. Antik Anti műhelyében megismerkedtünk a kovácsmesterség szépséges, ámde (számomra) korántsem egyszerű alapjaival. Életem (talán nem) fő kovácsolt művét sikerült röpke fél óra alatt kikanyarítanom. (Aki kitalálja mi ez, ajándékot kap…:))

Az Észtországból családjával hazánkba, a „nyugalom szigetére” költöző kovácsmester szakmája iránti -20 éve tartó- lelkesedése irigylésre méltó. Ennél az elfoglaltságnál jobban, úgy láttam, csak a borászkodást szereti. Csábított bennünket is, hogy kóstoljuk meg a borait, de (némileg meggondolatlanul) az elmúlt napokban elfogyasztott alkoholmennyiség miatt lemondtunk a kóstolóról.

Még egy pillantást vetettünk a noszvaji pincesorok egyikére és élményekkel feltöltődve vettük utunkat hazafelé. Egy pillanatra még megálltunk, hogy a Nagyeged hófedte (és a fotózás szempontjából korántsem előnyös), ködborította lankáit szemügyre vegyük, majd elhatároztuk, hogy visszatérünk: az elmaradt borokért, pincesorokért, Nagyeged-fotóért.

Ad

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

 

Szavazások

Milyen gyakran jár pincefalvakban?
 


Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés